Eljött ez a nap is, a bűvös szeptember elseje. E nappal lezárul a nyár, és elkezdődik az ősz.
A diákoknak viszont nem csak egy évszakváltozást jelent ez a nap, hanem egy új tanév kezdetét is. A legtöbb diák azt szeretné, hogy ha ez a nap sose jönne el, de azért titokban egy kicsit mégis kíváncsian várják. Nem nagyon, de azért mégis érdeklik, hogy mi történ osztálytársaival, és hogy ki lesz az új tanára. Igazából nekünk diákoknak nem is ezzel a nappal van bajunk, hanem az utána következő 200-al. Persze a kis elsősök még nem tudják, hogy mire vállalkoztak. Ha volt egy kis szerencséjük, akkor idősebb testvérük már felkészítette őket az iskolára és megtudták, hogy nem csak szivárványból áll az iskola, hanem az azt megelőző eső is hozzá tartozik. Ettől függetlenül a sok kis lurkó élményekkel lelkesen szalad haza az iskolából, hogy otthon elmesélhesse hogy mit mondott tanár néni, és hogy Zsoltika, az ovis szereleme, lett a padtársa. Ilyenkor boldogsággal tölti el az embert, ahogy ránéz ezekre a kis lurkókra, akiknek a fenekén még ott van a tojáshéj, és úgy látják hogy milyen klassz ez a hely ,de mi már tudjuk hogy az élet nem csak játék mese, mert ott a csúf és gonosz hókuszpók (lásd: tanár) .
De akár várjuk, akár nem ez a nap eljön és ez ellen, nem tehetünk semmit. Ha meg már úgyis itt van, akkor készüljünk rá fel és próbáljunk meg jó képet vágni ehhez az egészhez, még ha nem is egyszerű.
